Esküvői fotósként menyasszony lettem – I. rész
Van abban valami egészen szürreális, amikor az ember évek óta esküvőket fotóz, rengeteg csodálatos helyszínen megfordul, pontosan tudja, mi működik jól egy esküvőn – aztán egyszer csak ott ül a saját vőlegényével, és felmerül a kérdés:
Oké. De hol legyen a MI esküvőnk?
Azt gondolnátok, esküvői fotósként ez könnyű.
Hát... nem. :D
Sőt, szerintem bizonyos szempontból még nehezebb. Túl sok gyönyörű helyet láttam, túl sokféle esküvőbe szerettem bele egy kicsit, és persze pontosan tudtam azt is, milyen apróságok tudnak rengeteget hozzáadni egy naphoz.
Az első tervünk pedig egyáltalán nem egy magyarországi esküvő volt.
Az első terv: szökjünk meg Írországba!
Az egyik első ötletünk az volt, hogy kettesben elutazunk Írországba, és a Moher-szikláknál tartunk egy igazi elopement esküvőt.
Vad sziklák, óceán, szél, ketten mi – fotósként már attól boldog voltam, hogy elképzeltem. :D
Aztán elkezdtünk számolni és gondolkodni.
Ha már ennyit költünk arra, hogy elutazzunk és kettesben összeházasodjunk, vajon ugyanebből a keretből nem tudnánk-e itthon megtartani egy pici, intim esküvőt azokkal az emberekkel, akik tényleg fontosak nekünk?
És ezzel megszületett a következő terv:
legyen egy körülbelül 25 fős mikroesküvőnk.
Nézegettünk Airbnb-ket, különleges házakat, kisebb rendezvényhelyszíneket, én pedig természetesen elkezdtem fejben végigpörgetni azokat az esküvői helyszíneket is, ahol fotósként az elmúlt években megfordultam.
Volt miből válogatni.
Öt esküvői helyszín, amit fotósként imádok
Fontos: az alábbi helyszínek egyikéről sem azért mondtunk le, mert bármi baj lenne velük. Éppen azért kerültek fel a saját listámra, mert dolgoztam már ott, ismerem őket, és szívesen mennék vissza bármikor.
És persze ez tényleg csak a jéghegy csúcsa – még legalább háromszor ennyi helyszínt tudnék jó szívvel ajánlani. Ha épp ti is helyszínkeresésben vagytok, és kíváncsiak vagytok rájuk, írjatok nekem nyugodtan aztán kibővítem a blogot! :)
Mi egyszerűen elkezdtük keresni azt, amelyik nekünk a leginkább otthonos. :)
Wedding Beach – ha naplementés vízparti esküvőről álmodtok
A Wedding Beach szerintem elképesztően látványos.
Ott van a víz, a sziget, a verhetetlen naplemente, és az egész helynek van egy nagyon laza, nyári, bulis hangulata. Ráadásul van egy hatalmas előnye, amit egy nyári esküvőn nem becsülnék alá: légkondicionált sátor. :D
Nagyon szeretem a csapatot is. Jófejek, nyitottak az ötletekre, és nem az az érzésed, hogy egy előre gyártott esküvőt kell kiválasztanod egy katalógusból. A bár és a DJ-rész is nagyon menő, a koktélok és a falatkák pedig... hát, maradjunk annyiban, hogy munka közben is tudom értékelni őket. :D
Ha egy látványos, modern, vízparti, naplementés esküvőt szeretnétek, nálam abszolút ott van a kedvencek között.
Mi viszont egy idő után rájöttünk, hogy még több természetet szeretnénk. Fákat. Öreg kertet. Zöldet.
És a családunk egy részének a távolság sem lett volna ideális.
Így fájó szívvel, de mentünk tovább.
Levendulás – amikor tényleg minden ki van találva
A Levendulás Rendezvényhelyszínen rengeteget fotóztam, úgyhogy ezt a helyet már nagyon jól ismerem.
És ha egy szóval kellene jellemeznem: profi.
Érezni rajta, hogy esküvőkre tervezték. Gyönyörű részletek, készülődőszoba, szállás, látványos terek és az a csodaszép, kicsit toszkán hangulatú kert... Fotósként különösen szeretem, mert nagyon sok lehetőséget ad.
És ami legalább ennyire fontos: szuper csapat dolgozik mögötte.
Nálunk tulajdonképpen egyetlen probléma volt vele:
25 főre egyszerűen túl nagy.
Egy nagyobb esküvőn fantasztikus, a mi mini társaságunkkal viszont elveszett volna az az intim hangulat, amit kerestünk.
Deák Udvarház – és az az erdei szertartás...
A Deák Udvarház egy másik olyan helyszín, ahol nagyon szerettem dolgozni.
Minden részletén érződik, hogy nemcsak szépnek kell lennie egy esküvőnek, hanem kényelmesnek is a pár számára. Több különböző helyszín közül lehet választani, és fotósként is rengeteg lehetőség van benne.
Nekem természetesen az erdei szertartási helyszín a kedvencem.
Mert hát... fák. :D Már kezd kirajzolódni a minta.
Nálunk viszont megint előjött a létszám kérdése, illetve a család miatt a távolság is. Egy nagyobb esküvőn gondolkodás nélkül rajta maradt volna a listámon.
Petrányi Pincészet – balatoni panorámából ötös
A Petrányi egészen más világ.
Kedvesek, figyelmesek, a balatoni látvány pedig egyszerűen verhetetlen. Kis esküvőre ráadásul kifejezetten jó választás, és a szertartás is megoldható helyben.
Itt tehát még a létszámunkkal sem lett volna probléma.
Mi azonban addigra már egyre pontosabban láttuk magunk előtt, hogy egy parkos, zöld, fákkal körülvett helyet keresünk. Emellett nekünk fontos lett, hogy legyen helyben szállás és olyan rész is, ahol nyugodtan tudunk készülődni.
Így a Balatontól is továbbálltunk.
Harlekin Birtok – ami majdnem mindent tudott, amit kerestünk
Na, a Harlekin már veszélyesen közel került. :D
Eszméletlen kert, hatalmas fák, gyönyörű tó, szállás, készülődési lehetőség – gyakorlatilag sorban pipálgathattam volna a listámat.
Ráadásul nagyon aranyosak és jófejek, és az ételeket is szeretem.
Ez tényleg az egyik nagy kedvencem.
Végül itt is a távolság döntött. Mivel ilyen pici esküvőt szervezünk, nekünk különösen fontos lett, hogy az a 25 ember, akit meghívunk, lehetőleg könnyen el is tudjon jutni hozzánk.
És ekkor jutott eszembe egy hely, ahol még soha nem fotóztam esküvőt.
A hely, ami már régóta a bakancslistámon volt
Korábban terveztem ott egy styled shootot.
Aztán valahogy elmaradt.
Utólag azt mondom: szerencsére.
Mert amikor elkezdtem a saját esküvőnket elképzelni, egyszer csak beugrott.
Az Öregtölgy Kastély.
Próba-szerencse alapon írtunk nekik.
És ahogy egyre többet megtudtunk róla, elkezdett összeállni az a kép, amit addig csak próbáltam megfogalmazni.
Nem tökéletes helyet kerestünk. Hanem tökéletlenül tökéleteset.
Az Öregtölgy kertje pontosan az, amire vágytunk.
Rengeteg ősfa. Egy tó. Egy gyönyörű kastély. Kicsit bohém, közben elegáns, van benne valami finom olaszos hangulat – és nem érzem sterilnek.
Sőt, van benne valami furcsán ismerős is.
A kastély és az öreg kert egy kicsit arra a régi, borostyánnal befutott házra emlékeztet, ahol felnőttem.
És azt hiszem, itt vált az egész egyszerű helyszínkeresésből valami személyessé.
Mert fotósként természetesen nézem a fényeket, a háttereket, a fotózási lehetőségeket és azt, hogy mi történik, ha ide vagy oda teszünk egy szertartást.
Menyasszonyként viszont azt éreztem:
itt el tudom képzelni magunkat.
Ráadásul a hely már abszolút alkalmas kisebb esküvőkre, tudunk ott aludni előtte és utána, van hol készülődni, és közben megmaradt az az érzése, hogy nem egy kész esküvői díszletbe érkezünk.
Van benne elképesztő potenciál arra, hogy egy kicsit a sajátunkká tegyük.
És mi lett végül fontos?
Vicces, mert a keresés elején sokkal hosszabb listám lett volna.
A végére nagyon egyszerű lett:
Legyen könnyen megközelíthető a családunknak. Legyen természet. Legyen elegáns, de ne merev. Legyen intim 25 emberrel is. Tudjunk ott aludni. Legyen jó érzés együtt dolgozni azokkal, akik működtetik. És legyen önmagában annyira szép, hogy ne kelljen teledekorálnunk.
Ez utóbbi a zero waste elképzelésünk miatt különösen fontos lett.
Nem akarunk egy teherautónyi dekorációt odavinni azért, hogy egy nap múlva mindent lebontsunk.
Inkább olyan helyet választottunk, ahol a fák, a tó, a kastély és maga a kert lesz a dekoráció nagy része.
Fotósként valószínűleg sokkal racionálisabban indultam neki a helyszínkeresésnek, mint a legtöbb menyasszony.
Aztán végül mégis ugyanoda jutottam:
beleszerettem, sőt! Beleszerettünk egy helybe. :)
És ő lett az. 🤍
Mi várható a következő hetekben?
A helyszín megvan, de ezzel még csak elkezdődött a történet. :) Minden kedden új résszel érkezem, és szépen végigmegyünk azon, hogyan rakjuk össze a saját esküvőnket – mit miért választunk, min gondolkodunk sokat, és mi az, amit esküvői fotósként talán egészen más szemmel nézek.
Jövő héten: Mikor legyen az esküvő?
Miért lett nálunk hétköznapi esküvő, milyen szempontok alapján választottuk ki az időpontot, miért volt fontos, hogy ne egy „jelentős dátumhoz” igazodjunk – és hogyan került végül még egy kis számmisztika is a történetbe. :))
Utána: Hogyan kezdtük el összerakni magát az esküvőt?
Kit foglaltunk le először és kit hagytunk későbbre? Milyen szolgáltatókra van egyáltalán szükségünk egy 25 fős esküvőhöz? Mi az, amire nagyobb hangsúlyt fektetünk, és mi az, amiből tudatosan visszavettünk? Megmutatom az esküvőnk első forgatókönyv-vázlatát is, és azt, hogyan próbálom úgy felépíteni az egész napot, hogy ne mi alkalmazkodjunk az esküvőhöz, hanem az esküvő hozzánk.
És aztán jöhet a ruha. 🤍
Bérelni, megvenni vagy készíttetni? Egy ruha vagy több? Mennyire számít a helyszín, az évszak, a fotózhatóság és persze az, hogy egész nap jól érezzem magam benne? Esküvői fotósként már rengeteg gyönyörű ruhát láttam – most viszont először kell megtalálnom azt, amelyiket én fogom viselni. :)
Találkozunk jövő kedden!
