Esküvői fotósként menyasszony lettem – V. rész
Fekete ruhák, egy Vespa, Arizona hangulat és egy kis olasz életérzés...
Esküvői fotósként pontosan tudom, mennyit számít egy jól sikerült jegyesfotózás. Most pedig végre azt is megtapasztalhattam, milyen érzés, amikor én vagyok az, akit fotóznak.
Abban biztos voltam, hogy a saját jegyesfotózásunknál sem szeretnék elszakadni attól a világtól, ami hozzánk közel áll. Mivel eredetileg egy elopement esküvőt terveztünk, adta magát, hogy a jegyesfotózás is ebbe az irányba menjen el: legyen kicsit filmes, kicsit utazós, elegáns, és egyáltalán ne hétköznapi.
Tulajdonképpen egy saját kis világot szerettünk volna létrehozni.
Egy kis Olaszország Budapesten
Az első helyszínünk egy kültéri stúdió lett, amire teljesen véletlenül találtam rá.
Éppen budapesti stúdiókat nézegettem a vendégeim számára, amikor megakadt a szemem egy helyen, aminek egészen különleges, olaszos hangulata volt.
Szőlővel benőtt falak, mediterrán atmoszféra és egy kis fekete Vespa.
Olaszország pedig nagy közös kedvencünk, úgyhogy nem kellett sokat gondolkodnom rajta.
A jegyesfotózásra már megvolt a szettünk, így végül megkértem Tomit, egy kedves esküvői videós kollégámat, hogy ha lát fantáziát a helyszínben és a koncepcióban, alkosson már velünk valamit.
Látott. :)
Így lett a fotózás mellé végül egy cinematic jegyesvideónk is.
A fekete, elegáns ruháinkhoz tökéletesen illett a Vespa és a helyszín hangulata. Nem akartunk túl sok mindent, inkább egy olyan világot, ami akár egy olaszországi utazás egyik jelenete is lehetne.
Egy jegyesvideó? Miért ne?
Eredetileg egyáltalán nem terveztünk videót.
Itthon talán még nincs akkora divatja a jegyesvideózásnak, mint a jegyesfotózásnak, pedig szerintem nagyon hangulatos tud lenni.
Én a saját jegyesfotózásaimon és kreatív fotózásaimon is szoktam a párjaimnak rövid videós contenteket készíteni, és nagyon szeretik őket.
A mozgókép ugyanis egészen mást tud visszaadni.
Egy mozdulatot, egy nevetést, ahogy egymásra néztek, a ruha mozgását vagy egyszerűen csak az egész pillanat hangulatát.
Éppen ezért szerintem érdemes nyitni az új dolgok felé. Nem kell mindent azért csinálni, mert „így szokás”. Ha valami megtetszik, és illik hozzátok, miért ne?
A mi jegyesvideózásunk pedig tulajdonképpen a jegyesfotózás főpróbája is lett.
De miért szeretem annyira a jegyesfotózást?
Most, hogy én is átéltem, azt hiszem, még jobban értem, miért szeretem annyira a jegyesfotózásokat a párjaimnál.
Mert egyáltalán nem kell annak lennie, aminek elsőre gondolnánk.
Nem kell feltétlenül egy fél napos városi sétának lennie, és nem kell ahhoz sem ragaszkodni, hogy mindenáron „eljegyzési fotóknak” nézzenek ki.
Lehet egyszerűen egy jó program kettőtöknek.
Egy randi, egy közös élmény, egy kis kiruccanás vagy akár egy teljesen megtervezett, különleges világ, amit csak magatoknak találtok ki.
Itthon inkább a hagyományosabb, városi jegyesfotózásokkal találkozunk, külföldön viszont már egyáltalán nem furcsa, ha egy pár elegáns, átgondolt stylinggal jelenik meg egy sivatagban, sziklák között vagy egy egészen szokatlan helyszínen.
Mi pedig pontosan ezt szerettük volna.
Mivel imádunk utazni, és eredetileg elopement esküvőt terveztünk, a jegyesfotózásunkba is ezt a hangulatot hoztuk.
Arizona-hangulat, itthon
Külföldre most, az esküvői szezon közepén nyilván nem ruccantunk el egy jegyesfotózás kedvéért.
Viszont van egy különleges dombság, ami engem nagyon Arizonára emlékeztet.
Száraz, vad, kopár táj, egészen különleges színekkel és formákkal.
Így ide szerveztük a fotózás második részét, naplementére és szürkületre.
A ruháink ezúttal is összehangoltan fekete, elegáns darabok voltak, ami egészen érdekes kontrasztot adott a kiszáradt, sivatagi hangulatú tájnak.
Ez már egy teljesen más világ volt, mint az olaszos első helyszín.
És pontosan ezt szerettem benne.
Amikor egy esküvői fotós végre nem fotós
Talán ez volt számomra az egészben a legérdekesebb.
Ezúttal én inkább a stylinggal és a vizuális világgal foglalkoztam, a fotózást pedig rábíztam Gáborra.
És meglepően könnyű volt elengedni a kontrollt.
Gábort nemcsak fotósként, hanem emberileg is nagyon szeretjük és nagyra tartjuk. Rendkívül lelkiismeretes, figyelmes, és egyszerűen jó érzés vele dolgozni – ezért egy pillanatig sem aggódtam azon, hogy jó kezekben vagyunk-e.
Évek óta én vagyok az, aki a kamera másik oldalán áll. Most pedig végre nem kellett azon gondolkodnom, mi legyen a következő beállítás, hogyan essen a fény, vagy mit lát éppen a fényképezőgép.
Csak bíztam benne, és hagytam, hogy vezessen minket.
Végre mi is csak egy pár voltunk.
És azt hiszem, most értettem meg még jobban, milyen felszabadító érzés, amikor nem neked kell tudnod, mit kell csinálnod egy fotózáson.
A fotózás előtt azért mi is készültünk
A hajamat illetően fontos volt, hogy a fodrászhoz frissen mosott, hidratált hajjal érkezzek. Olyan frizurát szerettem volna, ami szerintem hozzám a leginkább illik: Golden Hollywood hullámokat.
Ennek egy lazább változatát egyébként alapból is szeretem hordani, így nem akartam teljesen más karaktert magamon.
A sminkben viszont szerettem volna egy kicsit kísérletezni, ezért egy glamour vonalat próbáltunk ki, amit Becca csodálatosan megvalósított.
Hogy végül ez lesz-e az esküvői sminkem?
Még nem tudom. :)
Magamat ismerve könnyen lehet, hogy még több verziót kipróbálunk.
Éppen ezért az esküvő előtt én is azt tanácsolom, amit a menyasszonyaimnak: ha tehetitek, menjetek próbasminkre, és ne féljetek többféle hajat vagy sminket kipróbálni.
Nem azért, mert az első nem lesz jó, hanem mert így van lehetőségetek megtalálni azt, amiben igazán önmagatoknak érzitek magatokat.
És lesz még kamera előtt töltött idő
Úgy tűnik, mostanában egyre inkább kezdem megtapasztalni, milyen a kamera másik oldalán lenni. :)
Az esküvőig még több fotózásunk lesz, ahol kísérletezhetünk.
Például idén karácsonykor nemcsak családokat és párokat fogok fotózni, hanem bizony egy karácsonyi kültéri és stúdiós önportrézást is tervezek.
Mert néha fotósként is jó egy kicsit megtapasztalni azt, amit nap mint nap kérünk a párjainktól.
És akkor mit gondolok most a jegyesfotózásról?
Azt hiszem, most már nemcsak fotósként tudom, miért szeretem annyira.
Hanem menyasszonyként is.
Jó volt úgy készülni egy fotózásra, hogy közben tudtam: nem egy kötelező esküvő előtti programpontot teljesítünk, hanem csinálunk magunknak egy különleges közös élményt.
Kitaláltunk két teljesen különböző világot, felöltöztünk hozzá, elmentünk a helyszínekre, és néhány órára egyszerűen csak egymással foglalkoztunk.
És talán éppen ezért szeretem annyira a jegyesfotózásokat a párjaimnál is.
Mert nem kell feltétlenül hagyományosnak lennie. Lehet egy randi, egy kaland, egy kis utazás – vagy bármi, ami igazán ti vagytok.
Mi most egy kis Olaszországot és egy kis Arizonát hoztunk magunknak Budapestre.
És én nagyon örülök, hogy végül elkészítettük ezeket a képeket és a videót is és izgatottan (de türelmesen!) várjuk a kész videót és fotókat. (a header kép még egy saját, telefonos :) ) ❤️
Templomi esküvő? Polgári szertartás? Szimbolikus ceremónia? Vagy valami egészen más?
A következő részben ismét borítjuk egy kicsit a konfekciót. 😏
Megnézzük, milyen lehetőségek vannak, ha valaki házasodni készül – az egyházi és templomi szertartástól a polgári és szimbolikus ceremóniákig –, és azt is megmutatom, mi hol lesz a mi esküvőnkön, és miért.
És persze szó lesz valakiről, akit valószínűleg nem mindenki ismer: a „Mobilpapról”.
Ki ő? Mit csinál? És miért éppen őt választottuk?
Mert ahogy a ruhánál, itt sem akartuk egyszerűen azt választani, amit „így szokás”. ❤️
Hamarosan jön a következő esküvős blogbejegyzés – ezúttal a szertartásról, egy kicsit másképp.
És akik megvalósították számunkra ezek az élményeket:
Jegyes és Esküvői Fotósunk: Déber Gábor
Jegyes Videó: Lövei Tamás
Smink: Deák Becca
Haj: Sinkó Dékány Enikő
